Ma hirtelen ötlettől vezérelve, megtekintettem a Sahara című, általam jónak képzelt filmalkotást. Szép kezdés, élvezetes polgárháborús visszaemlékezés, szinte érzem a feszültséget és a puskapor illatát. Sajnos mindössze öt percig tartott a jelenet. Jónéhány évtizedes ugrás után egy feka doki és egy csini (okos, szép, erős, bátor..) dokicsaj társaságába csöppentem, akik Afrika sivatagjait róva, járvány után kutatnak. Néhány HVCS-nek ez nem jön be, mert fejétől bűzlik a hal. Egy másik szálon beüt a Tomb Raider egy jóképű (okos, erős, bátor, halhatatlan) kékszemű mácsóban materializálódva. A képi megjelenítés nagyon élvezetes, szemet gyönyörködtető. Jó poénok és kellemesen izgalmas jelenetek váltogatják egymást, mígnem bekövetkezik a filmszakadás, és Amerika beömlik a vászonra. Röviden összefoglalva a maradékot: a pasi megmenti a csajt párszor, együtt megmentik a világot, elkapják a csúnya gonoszt, és még kincset is találnak. Elsütögetik a létező összes amerikai gagyipoént, a film végére még James Bond is elpirulna, és csendben kisétálna a moziból. Hát akkor erről ennyit. Azért csajjal/pasival nyugodtan menj el rá, mert az eleje tényleg egészen jó, a végére meg úgyis csak egymásra figyeltek..
ERDEI ZSOLT ÚJRA MEGVÉDTE VILÁGBAJNOKI CÍMÉT! Bár Zsolti úgy tűnt, majd’ összeesik az 5-6-7 menet tájékán – saccra öt évet öregedtem ez alatt a 9 perc alatt – ám a végére nagyon felszívta magát és csak a bírónak köszönheti a francia, hogy nem fogott padlót. Címvédés TKO-val, ez már döfi! Jöhet Tiozzo, érdekes meccs lesz.