Érdekes társadalom a mágneseké. Ha az ember elkezd játszani velük, és kellő fantáziával teszi ezt, könnyen felismerheti a párhuzamot a mágnesek, és az emberek viselkedése között. Tegyünk egy-két kísérletet. Itt van például egy politikai: leszórok egy maroknyi mágnesport az asztalra, majd fogok egy erősebb mágnest, és körbejárom vele a kupacot. Hm, rendeződnek, szerveződnek, körülállják a "szónokot". De kit érdekel a politika, sokkal fontosabbak az egyéni kapcsolatok: fogok két mágnest, arccal egymásba tolom őket, erre taszítják egymást. Fura érzés, ahogy a "semmi" távoltartja őket egymástól. De még furább, hogy amint hátat fordít az egyik, erőteljesen rácuppan a másik. Na erre varrjon valaki gombot.. Akinek van kedve, folytassa a játékot a mágnesekkel, csak vigyázzon, nehogy eltöredezzen az erősebb, mert akkor teljesen legyengül, és ha rosszul rakja össze, a végén még a saját részeit is el fogja taszítani magától.

 Oh ne mondjátok nekem, hogy
 Hajnallik hazánk felett !
 Látom én: az ő számára sző a sors szemfödelet.
 S kérni istent nem merem, hogy
 Nemzetem gyógyítsa fel,
 Mert e nemzet, elhigyétek,
 Életet nem érdemel.
 
 Figyelemmel átforgattam
 A történet lapjait,
 S fontolóra vette lelkem,
 Amit e hon végbevitt.
 S mit találtam ott fölírva
 Századok bötűivel ?
 Azt találtam, hogy e nemzet
 Életet nem érdemel.
 
 Jóra termett nép honában
 Egy a szív, az akarat,
 A közérdek mellett minden
 Külön érdek elmarad.
 Itten oltárt minden ember
 Ön bálványaért emel -
 És az ilyen önző nemzet
 Életet nem érdemel.
 
 Voltak egyesek közöttünk !
 Tiszta, hű, nagy szellemek,
 Akik mindent, amit tettek,
 A hazáért tettenek.
 Hány volt köztök, kiket a hon,
 Maga a hon veszte el !
 És az ily hálátlan nemzet
 Életet nem érdemel
 
 Más hazában híven őrzik
 Mindazt, ami nemzeti ;
 Ősi kincsét a magyar nép
 Megveti, és elveti,
 A magyar magyarnak lenni
 Elfeled vagy szégyenel -
 És az ily elkorcsult nemzet
 Életet nem érdemel…
 
 Oh de mért elősorolnom
 E szegény hon vétkeit ?
 Lesz- e sors, oh lesz- e isten,
 Aki minket megsegít ?
 A nagy isten szent kegyéből
 Jő- e megváltási jel ?
 Lesz- e még e nemzet olyan,
 Hogy halált nem érdemel ?
 
 Pest, 1845. január

 Egy haverom küldött egy kétperces snittet mélben, jót röhögtem rajta. Akkor még nem is tudtam, hogy ez valójában nem egy netes poén a sok közül. Mivel rendőrökről szólt, át is dobtam természetesen a rendőr ismerősömnek, hagy’ örüljön. No, ő homályosított fel arról, hogy ez biza egy múvi, sőt, hogy meg is van neki. Nem kellett sok, séta, DVD elkunyer, film benéz.

 

Nem kár rá az idő! No, nem egy Mission Impossible, de nem is ez a lényeg. A film nagyon svéd, aki járt már arra fele ezért talán még nagyobbakat kacaghat a paródia láttán.

 

A sztori röviden annyi, hogy van egy vidéki városka, ahol a bűnözési ráta gyakorlatilag nulla. Ez jól hangzik, ám emiatt feleslegessé vált a helyi rendőrörs, és hamar jön a rossz hír: be kell zárni. A team-nek azonban ez az élete, így érdekes módon megpróbálnak változtatni a helyzeten. A film vége kellemes csattanó, ennél többet nem árulok el, szánj rá másfél órát. Nem fogod megbánni!

 Régen nem néztem filmeket, szóval épp itt volt az ideje. A Silent Hill egy nagyon kafa számítógépes játék alapján készült cellulid produktum, ami szvsz jobban sikerült az eddigi játék adaptációk többségénél, nekem mégsem nyerte el igazán a tetszésemet. A játékról annyit érdemes tudni, hogy elég horror, és a point & click kategóriát képviseli. Ez nagyjából azt jelenti, hogy kattintgass mindenhova a képernyőn, aztán rakosgasd össze a talált dolgokat, hogy tovább juss. Így talán uncsinak hangzik, de játékban nem az! A film hozza a játék puzzle jellegét, csak az a gond, hogy pont olyan, mint mikor más játékát nézed: néha idegesítően lomha, teszetosza, és unalmas.

 

A sztori dióhéjban: örökbefogadott, alvajáró, rémeket látó kislány hisztijét tovább nem bíró anyuka elviszi szegénykéjét arra a helyre, amiről a kétes eredetű csemete transz közeli állapotában habog. Persze, hogy egy mindentől távoli, kihalt, ködös, büdös.. szellemekkel, és ilyesztő emberekkel meg eseményekkel teli városkáról van szó, ahol a pulya elveszése után beindul a scary movie. Az idő közben rájuk tapadt szőke zsernyák muff először értetlenkedik és genyó, de aztán képbe kerül és hős lesz, és anyuci a segítségével, és raklapnyi bárotsággal megtalálja a lánykáját. Közben izgi szörnyek, és szektás téma, sok vér, és egy elcseszett, musical szerű jelenet. A végén minden a helyére kerül szájbarágást követően, bosszú, miegymás, majd fura vég. Ja igen, mert volt egy férj is, aki közben néha kavar valamit, foglamam sincs, hogy mit akart a rendezőbácsi kihozni belőle, de ez lehet, hogy nem a film hibája, csak meghaladta az agyi teljesítőképességemet a kirakó összerakása. A történet vége így a Ghost-ból lett licencelve, csak a ragasztás fura. Nem értem. Hmm. Egyszerűen nem értem. Mi a szösz lehet.. Nézd meg, mondd el! Magyarázd el kééérlek!

 

Azért mégis jól elvan az érdeklődő emberfia - ha nem alszik el - mert a látvány túlnyomórészt veszettül jól sikerült, igazi horror feeling! A mozijegy árát szvsz nem érte meg, de a DVD kölcsönzőnél nem sajnáltam volna rá a 300 forintot.

 Nehéz kérdés.. Nem túl gyakran járok boltba, annál is ritkábban hyper-super marketbe, mert a t*k*m elsül attól, hogy az 5 perces bevásárlás után simán 20 percet sorbaálljak a kasszánál. Na de ez most nem fontos. Minap benéztem a tecsóba, és mintha csillagkapuba léptem volna. Valahogy megsérülhetett a tér-idő kontinuum, vagy én aludtam túl sokat? A karácsonyfa díszek és akciók eltakarták a csoki mikulásokat, és lenyomták a józan észt is. Egy ideig döbbenten ácsorogram a bejáratnál, aztán futólépésben megnéztem, amiért mentem, és hanyatt homlok elmenekültem, mielőtt teljesen összezavarodtam volna. Azóta ki se mozdulok a házból, remélem nem követtek. Legalábbis a postaládában még nem szaporodott meg a spam. (Bár ez lehet, hogy inkább annak tudható be, hogy leesett a kerítésről. De jobb is így.)

 Impostor. Bár valamikor régen, egy messzi galaxisban már láttam ezt a filmet, nem igazán emlékeztem rá. Azt kell, hogy mondjam: fantasztikus! Ennyi év után is első osztályú. Aki szereti a tudományos fantasztikus irodalmat, már bizonyára találkozott a történettel (Philip K. Dick), és most bánhatja, ha nem nézte meg tegnap kedvenc kereskedelmi csatornánkon a filmet. A történet az atommal porrá égetett Földön játszódik, amit idegenek támadnak. Nem, nem! Ne is számíts szpílbergi óriáscsatákra, ez nem az a fajta állat. Inkább agyas. Az idegenek szokás szerint fejlettebbek, előttünk járnak technológiában. A történet során ennek legújabb termékét, az imposztort kergetik át a fél világon. Ennek az imp.. izének az a lényege, hogy legyakják az embert, aztán készítenek róla egy másolatot, szakszóval replikánst. A replikáns aztán feladatot, küldetést kap, ki kell nyírnia valakit. A főszepet egy általam nagyon kedvelt arc, Gary Sinise játssza, a tőle megszokott kiváló minőségben. Fordulatos, csattanásos, én nincs H.E.! Bírom az ilyet. Azt nem árulom el, hogy ez mit jelent, nézd meg magad!

 Minden egyensúlyban van. Ha valakinek nagyon jól megy, akkor valamikor vagy rosszul fog neki menni, vagy másoknak fog helyette rosszul menni, hogy kompenzálják a jólmenést. Vagy például ott van az energia megmaradás törvénye. Kivetítve eme ismereteinket a jelen helyzetre megállapíthatjuk, ha egy hosszú hétvégén kipihened magad, azaz feltöltődsz energiával, akkor kell valami, ahova ez a plusz energia kerül. Így hát a hosszú hétvége komplementere ez a mostani, rövid hétvége, melyen el is fogy az extra kakaó. Szóval ennyit erről röviden.

 Általában utálom a hosszú szüneteket, mert nem tudom jóízűen kihasználni őket. Most egy kicsit más a szitu, olyan fáradt vagyok, hogy simán játszom egész nap, mert nincs máshoz energiám. Ez alatt a négy nap alatt kicsit kifújom magam talán. Jó éjt! Ja, és imádom a gíroszt.